Célom ezzel az írással, hogy felívjam a figyelmeteket, hátha ti is tudtok még jobb tömegközlekedők lenni, vagy pozitív attitűdötökkel, példamutatással tudjátok segíteni a változást.
Itthon (Pécsen) általában ügyetlenebb vagyok. Az átlagnál többször ejtek le dolgokat, rontok el recepteket, többször vagyok kétbalkezes, mint egyébként. Nem tartom magam ügyetlennek. Itthon viszont ez az imidzsem.
Mire fókuszálunk? Hogy “Uhh, mennyi van még előttem, vajon képes leszek-e rá?” vagy arra hogy “Hű, már mennyi mindent elértem”?
Először is szögezzük le, hogy dönteni tényleg csak jól lehet.
Szívből ajánlom. Irány a Centrál Színház, menjetek és nézzétek meg a darabot! Pokorni Lia egyszemélyes előadása. Vagyis majdnem egyszemélyes.
"Már egy ideje jól vagyok. Az normális?"
