Egy kedves ismerősöm küldte nekem a minap ezt a videót. Megnéztem és rögtön az jutott eszembe, mennyire csodálatos, hogy kisbabaként bennünk van az állandó fejlődni akarás.
Próbálkozunk, minden erőnket beleadjuk és számtalan “kudarc” ellenére is újra megpróbáljuk. Szüntelen akarással.
Nincs megállás. Nincs lehetetlen, csak az hajt minket, hogy egyre többek, jobbak, ügyesebbek legyünk.
Hol veszítjük el ezt? Az élet “csapásai” nyirbálják meg a bátorságunkat, tenni akarásunkat és azt, hogy a sikertelen próbálkozásuk ellenére újra nekilássunk?
Vissza lehet ezt csinálni?
Szerintem igen.
Én őszintén hiszem, hogy felnőttként is megvan bennünk ez az erő. Csak újra meg kell tanítani magunkat erre. Újra fel kell fedezni magunkban.
Ha valamit nagyon akarunk, akkor a kudarcok, visszautasítások, pofára esések ellenére is továbbmegyünk.
Gondolj csak bele! Mi volt az, amit eddig olyan isten igazán akartál az életben?
Tényleg akartad?
Akkor valószínűleg sikerült is.
Volt, hogy közben elbuktál és újra felálltál?
Valószínűleg számtalanszor!
Ez az emlék számodra is legyen bizonyíték, hogy ez az erő benned van! Mindig!
Akkor is, amikor azt érzed elvesztetted a reményt. Akkor is, amikor azt érzed elfáradtál. Akkor is, amikor azt érzed, abbahagynád az egészet.
Benned van, csak átmenetileg nem érzed.
- Lehet, hogy csak pihenned kell egy kicsit. (A kisbabák is sokat pihennek. Jó esetben 🙂 )
Én ezt éreztem az elmúlt év végén. Tudtam, hogy mit akarok igazán, de kimerültem. Egy kis időt kellett adnom magamnak, hogy újra talpra álljak.
- Lehet, hogy azért hagynád csak abba, mert félsz attól, mit szólnak mások, ha újra kudarcot vallasz. (A kisbabák milyen szerencsések, hogy ez nem érdekli őket.)
Korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy bevalljam bárkinek is, amikor nem megy a szekér. Mert milyen jól is néz ki az, hogy mindent jól csinálok, bátran fejest ugrottam a vállalkozásba, egyedül megállok a lábamon és minden elsőre sikerül.
Öööö, majdnem 🙂 Ma már máshogy nézek erre. Azt, hogy most munkát kellett vállalnom a vállalkozásom mellé, ma már nem kudarcnak élem meg, hanem erőnek és kitartásnak.
Kérlek, szánj arra egy kis időt és fedezd fel a múltadban, milyen erő van benned! Tudatosítsd, hogy a legjobb tudásod szerint cselekszel és képes vagy, esés után is újra talpra állni!
Megvan benned az a gyermeki kitartás, akarás és erő. Csak a mindennapi nehézségek, mókuskerék miatt hajlamos vagy elfelejteni.
Rövid gyakorlat neked:
- Idézz fel a múltadból három olyan eseményt, amikor kitartottál, újra próbálkoztál! Melyek voltak azok a sikereid, amiket kudarcok előztek meg és ennek ellenére is megvalósítottad, elérted?
- Mi volt bennük a közös? Talán az, hogy szívből akartad?
- Vissza tudsz emlékezni, mi történt a köztes kudarcok után? Elmúltak és továbbléptél ugye?
