Barion Pixel

Időutazás – Ha vissza tudnál menni a múltba és megváltoztatni, megtennéd?

Te hogy vagy ezzel? Módosítanál a múlton, ha tehetnéd? Vagy el tudod fogadni azt, hogy az élet okkal hoz az életedbe bizonyos helyzeteket? És vajon tudsz-e örömmel és hálával jelen lenni az életedben? Ezekről a témákról szól ez a cikkem.

Ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

A napokban néztem meg az Időről, időre c. filmet.

Csak ajánlani tudom! Nagyon élvezetes, könnyed, szórakoztató, nem túl csöpögős, nem túl hollywoodi és különösen értékes a mondanivalója. (Vigyázat, a cikkben spoilerezek néhány részt. Nem vészes, a film mindenkéPP élvezhető. Nézd meg!)

Arról szól, hogy a családban fiú ágon mindenki örökli azt a képességet, hogy vissza tud menni az időben, újra tud élni pillanatokat és akár máshogy is alakítani a helyzeteket.

Bennem két témát vetett fel a film.

Az első egy dilemma. Hogyha nekem lenne ilyen képességem, mit kezdenék vele. Kihasználnám-e, hogy bizonyos helyzetekben, bizonyos döntéseket máshogy hozzak meg. Ami az egész életemre befolyással lenne…

Például a filmben van egy jelenet, amikor a húga karambolozik, de Tim visszamegy az időben, hogy ezt megakadályozza, hogy megvédje őt.

Egyrészt megértem, ez bennem is dilemma lenne. Szeretnénk megóvni szeretteinket, és saját magunkat is a rossz dolgoktól, a hibázástól. Másrészt viszont én abban hiszek, hogy az élet folyamatosan tanít minket. Néha úgy tűnik, túl nagy terheket ró ránk. Néha szinte kibírhatatlan testi, lelki fájdalmakon kell átmennünk. De ha visszagondolsz eddigi életedre, számtalan ilyen eset csak bölcsebbé, tapasztaltabbá, jobb emberré tett. És azt is hiszem, hogy egy-egy helyzetet addig vág hozzánk újra és újra, amíg meg nem tanuljuk a leckét.

Talán te is vettél már észre ismétlődéseket az életedben. Amikor valahogy mindig ugyanabban a szituációban találtad magad. Lehet, hogy egyszer megtanultad a leckét és onnantól máshogy alakítottad életed. Lehet, hogy pont most is ezt érzed. Akkor érdemes észrevenni benne a tanítást.

Az előző cikkem arról szólt, mennyire megcsavart az élet tavaly év végén. Finoman szólva sem éltem meg túl jól ezt az időszakot. Utáltam. Fájdalmas volt, szomorú és reménytelen. Mégis innen nézve, visszagondolva, nem csinálnám máshogy. Örülök, hogy túl vagyok rajta, de nem cserélném le egy percét sem.

Te hogy vagy ezzel? Módosítanál a múlton, ha tehetnéd? Vagy el tudod fogadni azt, hogy az élet okkal hoz eléd bizonyos helyzeteket?

A másik téma, Tim édesapjának intelmei. Mielőtt meghalt, megosztotta a fiával, szerinte mi a boldogság titka.

Első tanácsa, hogy a fia élje az életet pontosan úgy, ahogy ő jónak gondolja.

Emellett azt kérte tőle, hogy minden egyes nap végén menjen vissza ugyanannak a napnak az elejére és éljen újra úgy, mintha minden csoda lenne.

Milyen jó lenne nem? Minden napot újraélhetnél, de már úgy, hogy tudod, mi vár rád, fel tudsz rá készülni és valóban meg tudod látni benne a csodákat…

Tim megfogadja ezt a tanácsot és tökélyre is fejleszti. A végén megtanítja magát arra, hogy időutazás nélkül is minél több csodát vegyen észre.

Na ez az, ami nehéz nekünk, embereknek.

Tudjuk, hogy ez lenne a jó, néha talán csináljuk is. De a negatív érzések hatása ránk annyira erős, hogy egész könnyen felülírja ezt az elhatározásunkat.

Az igazi kihívás viszont ott van, hogy sokszor azok a negatív érzések, amiket megélünk, azok nem a valóságot tükrözik, hanem a gondolataink folyamatos katasztrófa gyártását.

  • A múlton való rágódást,  „hogy kellett VOLNA csinálni?”, „mit kellett VOLNA mondani?”
  • Aggódást a jövőtől,  „mi van, ha így/úgy alakul?” mi lesz, ha nem sikerül?”
  • Azon való agyalást, hogy mások mit gondolnak rólunk, „mi lesz, ha megítélnek?” „hogy fogom elviselni a szégyent?”

 

És ez csak néhány mondat, a több ezer közül, amivel képesek vagyunk a jelen helyett a múltban vagy jövőben élni.

Magadra ismersz ezekben?

Megértem, én is sokszor élem ugyanezt. Azonban a Pozitív Pszichológia sokat megtanított nekem. Egyre jobban ismerem a saját működésem, és azt, hogy milyen óriási előnyökkel jár, ha tudatosan teszek azért, hogy hálát érezzek természetesnek tűnő dolgokért, vagy őszintén tudjak örülni, jelen lenni helyzetekben.

Te mit teszel magadért? Megengeded magadnak, hogy megéld az életed pozitív eseményeit, anélkül hogy beárnyékolná a múlt vagy jövő? Tudsz hálás lenni apróságokért, vagy természetesnek vélt dolgokért?

Szerintem itt kezdődik a testi, lelki jól-lét!

 

A cikk képeinek forrása: 1. kép: Universal pictures 2. kép: Movie fanatic

Az első fejezetet ajándékba adom

Olvastad már a könyvem első fejezetét? Ha nem, regisztrálj itt és máris küldöm e-mailben.

További tartalmak böngészése:

Blog

Tűrőképességünk határán? – 9 tiPP, ami segíthet

„Valószínűleg még nem vagyunk a határán. Még csak a közelében sem. És lehetne ennél sokkal rosszabb is a helyzet.” – mondja ezt az optimista énem.
De én sem vagyok mindig derűlátó. Mégis mit tehetünk, amikor azt érezzük ELÉG VOLT és azt akarjuk, hogy vége legyen, nyugalom legyen és újra lehessen kapcsolódni, megélni a szabadságot?

Hozzászólások