Barion Pixel

Amikor azt érzed, nincs remény, nincs tovább

Ahogy a legutóbbi cikkemben írtam, a szakítás nem volt könnyű, de mégis azt érzem, jól vettem az akadályt. Ez viszont rengeteg energiámat felemésztette. Észre sem vettem, hogy miközben tettem a dolgom, igyekeztem a legjobban átvészelni az az időszakot, nagyon elfáradtam benne.

Ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Aztán jött az a bizonyos december 22. Amikor is kiderült, hogy a karácsonyi kampányaim sem úgy alakultak, ahogy szerettem volna.

Na, ekkor összetörtem. Azt éreztem, hogy ezt a helyzetet már nem tudom kezelni. Azt éreztem, hogy elfogytam, elfáradtam, elég volt. Nem tudom, hogyan tovább. Nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e tovább például a vállalkozásomban. Akarom-e, hogy legyen tovább???

Teljesen kimerültem azokban hívásokban, amit a 2020-as év hozott.

Azt gondoltam, hogy semmivel sem vagyok előrébb, mint pár évvel ezelőtt. Alig van pénzem és újra egyedül vagyok. Mondhatta nekem bárki, hogy nem ugyanott tartok, hiszen van egy könyvem, és egyre jobban épül a brandem…

Halottnak a csók. Nem tudtam messzebb látni a saját fájdalmamnál, elkeseredettségemnél.

Ráadásul annak ellenére alakult így, hogy én minden energiámat, időmet, pénzemet, gondolatomat, ötletemet beletettem a siker érdekében. Minden tudásomat, ami jelenleg bennem van, odatettem. Mégsem alakult úgy, ahogy szerettem volna.

Ilyen reménytelennek, hitehagyottnak még soha nem éreztem magam.

Úgy éreztem, hogy nincs az a meditáció, nincs az a hála lista, nincs jelenleg az az eszköz a tarsolyomban, ami ebből gyorsan ki tudna billenteni. Egyszerűen annyira ki voltam merülve érzelmileg, hogy elképzelhetetlennek gondoltam akkor, ott, hogy bármi használni fog.

És tudod mit? Nem is akartam gyorsan kibillenni.

Feltettem magamnak a kérdést, hogyan tudok ebből a legjobban kijönni? Mivel adhatnám magamnak most a legtöbbet?

Úgy éreztem, hogy azzal, ha egyszerűen hagyom magam mélyre menni, sz@rul lenni. Haragudni, szomorkodni, gyászolni. Pihenni. Az év utolsó két hete erről szólt. Minden barátomnak csak panaszkodni, sírni tudtam. És baromi jól esett kiventillálni magamból azt a sok bánatot.

Tettem mindezt úgy, hogy tisztában voltam vele, mi zajlik bennem. Tudtam, hogy el fog múlni és tudtam, hogy én leszek az, aki a legtöbbet teheti azért, hogy ez jól átvészeljem és minél hamarabb túl legyek ezen is. 

A változás végül egy döntéssel kezdődött. Azzal a döntéssel, hogy nem akarok tovább szenvedni. Hogy elég volt a szomorúságból, és ki akarok jönni belőle. Valahogy elkezdtem egyre erősödni, valahogy visszatért a remény, és elkezdtem tenni a változásokért.

Érdekes módon ez elindított engem felfelé a pozitív spirálon. És szépen lassan hozott apró eredményeket, apró győzelmeket, amikbe ismét lehetett kapaszkodni, tovább erősödni.

Nekem nagyon sokat segített ebben a helyzetben az a tudás, amit eddig megszereztem. Jobban ismerve az emberi működést, tisztán láttam magam, hogy miben vagyok benne, és hogy épp viszem magam lefelé egy negatív spirálba.

A Pozitív Pszichológia nem azt mondja, hogy mindig minden felhőtlenül boldog és mindig zökkenőmentesen kell venni az akadályokat.

Jót tudok mosolyogni azon, amikor azt hallom ismerősöktől, hogy „akasztják a hóhért” és hasonlók. Mintha az lenne az elvárás felém, hogy én sosem vagyok rosszul, hiszen nálam ott a megoldás.

A francokat.

A harmonikus élet az én szótáramban nem azt jelenti, hogy sosem billenek ki az egyensúlyomból. Hanem azt, hogy én vagyok felelős a jövőmért, képes vagyok újra és újra megtalálni az egyensúlyi állapotot, és igyekszem minél hosszabb ideig fenntartani.

Lehet, hogy te is voltál már hasonló helyzetben.

Lehet, hogy most vagy épp ebben.

Tudom, nehéznek tűnik. Talán felteszed magadnak a kérdést, hogy lehet ennyi mindent kibírni vagy azt, hogy mi jöhet még.

Ami nekem segített ebben a folyamatban:
  • Az a felismerés, hogy a türelem, elfogadás és pihenés most a legjobb, amit tehetek magammal. Ha hasonló élethelyzetben vagy, kérdezd meg magadtól, hogy mire vágysz igazán. Mi segítene téged leginkább a továbblépésben.
  • Eddig minden nehéz élethelyzetemből megtaláltam a kiutat és mindig jobb lett. Tudtam, hogy egyszer ez is el fog múlni. Ha jobban belegondolsz, talán te is meg tudod ezt látni a te életedben. Számtalan élethelyzetben megtaláltad már a megoldást.
  • Tudtam, hogy kizárólag én tudom ezt is megoldani. Rajtam múlik, hogy mikor találom meg ebből a kiutat. Ez rád is ugyanúgy igaz. Tudom, hogy néha reménytelennek tűnik minden. Tudom, hogy van, hogy nincs erőd. De előbb-utóbb te tudsz magadon segíteni. És ez mindig egy döntéssel kezdődik.
  • Azt is tudom, hogyha elkezdek tenni a változásért, azért, hogy jobban legyek, az teljesen más jelenlét, teljesen más energia. És ezek a lépések segíteni fognak, hogy egy pozitív spirálba kerüljek, ami hozza a pozitív érzéseket, pozitív eredményeket. Ez visz tovább. Ez ad erőt, reményt a továbblépéshez. De valahol el kell kezdeni. Egyszer meg kell hoznod a döntést, hogy jobban akarsz lenni, és el kell kezdened tenni azért, hogy meg is valósuljon.
  • Arra is rájöttem, hogy irreális elvárás azt hinni, hogy hipp-hopp minden rendbe jön. Vagy azt, hogy nem lesz visszaesés. Nyugodtabb vagyok, mint a tavalyi év végén. Sokkal több energia van bennem. Történtek velem azóta reményteli dolgok, amik erőt adtak. De vannak olyan napok, amikor kételyek gyötörnek a vállalkozásommal kapcsolatban. Vannak olyan napok, amikor elkeseredem azon, hogy egyedül vagyok. Vannak olyan napok, amikor aggódás lesz urrá rajtam, hogy tényleg minden jól fog-e alakulni. Szoktad te is így érezni magad? Ez is rendben van. A folyamat része. A lényeg azon van, hogy minden nap hozd meg a döntést, hogy jobban akarsz lenni és tovább akarod csinálni. Minden nap tedd meg a tőled telhető legtöbbet.

Tavaly november környékén megfogalmazódott bennem az az igény, hogy szeretnék még többet tanulni a Pozitív Pszichológiáról, el is kezdtem keresni online képzéseket a témában.

Aztán jött ez a két nehéz helyzet az életembe. Így utólag jót tudok mosolyogni ezen. Én abban vagyok igazán otthon, hogy az elmélet hogyan fordítható le és hasznosítható az igazi életben, hogyan lehet ezzel a tudással ténylegesen egy harmonikus életet teremteni. 

“Tessék Domi, itt az élet iskolája. Most ismét levizsgáztál egy kurzusból.” 🙂

Az első fejezetet ajándékba adom

Olvastad már a könyvem első fejezetét? Ha nem, regisztrálj itt és máris küldöm e-mailben.

További tartalmak böngészése:

Blog

Tűrőképességünk határán? – 9 tiPP, ami segíthet

„Valószínűleg még nem vagyunk a határán. Még csak a közelében sem. És lehetne ennél sokkal rosszabb is a helyzet.” – mondja ezt az optimista énem.
De én sem vagyok mindig derűlátó. Mégis mit tehetünk, amikor azt érezzük ELÉG VOLT és azt akarjuk, hogy vége legyen, nyugalom legyen és újra lehessen kapcsolódni, megélni a szabadságot?

Hozzászólások