Legutóbb kiposztoltam egy szuper lehetőséget egy csoportba, aminek tagja vagyok. Ajándékba akartam adni egy szolgáltatásomat. Azt hittem, örülni fognak a lehetőségnek, ennek ellenére alig reagált valaki rá. Senki nem élt a lehetőséggel. Bevallom őszintén, az járt a fejemben, hogy micsoda lebőgés, még az ingyen sem kell belőlem.😒
Egy másik esetben azon rugóztam napokig, hogy egy kérdést hogyan fogalmazzak meg egy vállalkozói csoportban, hogy segítséget kapjak, de mégse az legyen a fejekben, hogy „micsoda hülye kérdés”. Többször át is fogalmaztam, hogy minél hozzáértőbbnek tűnjek. 🙈🙄
Te is túl sokat foglalkozol azzal, mit gondolnak rólad mások?
Mégis mit tehetünk?
Először is legyünk tisztába azzal, hogy a másoknak való megfelelés (is) valahol belénk van kódolva, hiszen közösségi embernek születtünk, együtt erősebbek vagyunk. Régen, ha kivetett minket a közösség, az a túlélésünket is veszélyeztette, úgyhogy nem csoda, hogy ennyire mélyen bennünk van ez az igény. Vágyjuk a szeretet, elfogadást.
Mindamellett annyit tehetünk, hogy erre tudatosak vagyunk és nyakon csípjük, ha ilyen gondolatok futnak a fejünkben, majd bebizonyítjuk magunknak az ellenkezőjét.
Amit én teszek ilyenkor:
- Igyekszem észrevenni, ha belepörgettem magam. Nem mindig megy könnyen, annyira automatikusan jönnek a negatív gondolatok.
- Elkezdem listázni, mit lehetne alternatív lehetőségként gondolni.
Az első példámon keresztül bemutatva: „Micsoda lebőgés, még az ingyen sem kell belőlem.” HELYETT
* Az általam ajánlott időpont pont nem alkalmas senkinek, ezért nem jelentkeztek.
* Elfoglaltak az emberek, csak átfutottak a poszton, de már rohantak is tovább anélkül, hogy reagáljanak.
* Most épp nem aktuális nekik az a szolgáltatás, amit felajánlottam, de az nem azt jeleni, hogy velem van gond.
A második példámon keresztül bemutatva: „Azt gondolják micsoda hülye kérdést tettem fel” HELYETT
* Igen, lehet, hogy valaki ezt gondolja, de biztosan nem mindenki.
* Lehet valaki még örül is, hogy segíthet egy ilyen kérdésben.
* Biztos más is jár ugyanilyen cipőben, csak lehet, nem meri feltenni ezt a kérdést, neki pont segítek ezzel.
Ezen kívül még számtalan opció lehet. És ezek a gondolatok sem az igazság, csak azt tanítom magamnak, hogy mást is lehet gondolni, mint rögtön csak a negatívat.
(Mindemellett azt is igyekszem magamnak elmondani, hogy végül is mindegy, mit gondolnak rólam. Én teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint, hogy sikeres legyen a vállalkozásom.)
FONTOS! Nem az a cél, hogy mindig mindent rózsaszínben lássunk! Lehet, hogy az adott helyzet, gondolat tanít nekünk, mutat nekünk valamit, amiben változtatnunk kell.
Viszont sokkal többször játszunk le a fejünkben katasztrófafilmeket, mint ahogy valódi „katasztrófák” történnek.
Feladatunk odafigyelni az ilyen gondolatainkra. Már csak azért is, mert ha a negatív gondolatokat futtatjuk a fejünkben, az frusztrációt, szorongást, félelmet okoz bennünk. Azt eredményez(het)i, hogy legközelebb még bátortalanabbak leszünk, kevésbé kreatívak, még kevésbé merünk majd kilépni a komfort zónánkból.
A gondolatokból, hiedelmekből automatikusan jönnek érzéseink. Érzelmeik vezérelve pedig cselekszünk. Így működünk mi, emberek. Ahol bele tudunk nyúlni a folyamatba, azok a gondolatok. Ezért nagyon nem mindegy, mit hogyan címkézünk. Érdemes nyakon csípni gondolatainkat, belső monológunkat és REÁLISAN látni az egyes helyzeteket.
☝️Ez nem a pozitív gondolkodás! Hanem a reális.☝️
